Nagykeszin egykor római katolikus templom állt, amelyet a Pázmány-féle összeírásban régiként említenek. Más említés a templomról nem maradt fenn. Feltehetően a török háborúk idején pusztították el a faluval együtt.
A református templom a községben már a 18. század dereka előtt felépült, de az 1763-as födrengés elpusztította. Ezért 1764-ben új templomot építettek, de az épület gyorsan megrongálódott, ezért 1819-ben már a harmadik református templom épült fel klasszicista stílusban. 1840-ben egy tűzvész megrongálta az épületet, de hamarosan megjavították. A templomot később is sokszor javították. Hosszúkás építmény ormos főhomlokzat elé épített toronnyal. Az egyenes mennyezetű helyiségben kétoldalt protestáns fa empórium látható. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejezésű ablakok díszítik. a falsávkeretek ismétlődnek a torony egyes emeletein is, amely eredetileg alacsony sátortetős volt, de a 20. század 60-as éveiben tárcsás párkányon nyugvó magasabb gúla alakú tetőre cserélték. A templom 2008-as felújításakor a tető visszakapta eredeti formáját. A portálé rózsaszín márványból készült kezdőkövén a D.O.M.U.S. E.H.O.N.A.E.K.K. kezdőbetűk és az A. MDCCCXIX évszám olvasható. A fehér márvány úrasztalát 1914-ben készíttette Réthy győri gyárában a református egyház hívői adományokból. A régi úrasztala 1793-ból származott. A kis gránit keresztelőmedence a 20. század elején készült, akárcsak a szószék és a padok. A harmóniumot 1925 táján készítette a Lídl s Velík cég. Eredetileg egy 19. századi régi harmónium volt a templomban. A toronyban két bronzharang függ. Az egyiket 1843-ban öntötte Mendel János cége Győrben, a másikat 1920-ban a Fejérváryak ajándékozták a templomnak, és 1850-ben készítette Hofer Károly cége Győrben. Az eredeti öreg harang, amely a 18. századból származott, az 1840-es tűzvészben megrepedt.
A település határában álló legrégibb emlék a Nepomuki Szent János nevét viselő római katolikus templom az egykori Érseklél területén. Az eredeti épület Szent István király uralkodása idejéből származhatott, 1000 utánról. Az itteni plébániát először 1332-ben említik. A török háborúk idején a faluval együtt elpusztult a templom is. A 18. század elején Maloviczius Ignác felesége magánkápolnaként újra felépíttette az épületet. 1787-ben az eredeti építményhez az egyházi alapítvány sekrestyét épített, kibővítette a szentélyt, s egyúttal a régi részeket felújították. 1864-ben a klasszicista épületet felújították, és oromzatos főhomlokzata elé tornyot emeltek. 1911-ben ismét felújították a templomot, majd utoljára 1950-ben. Később a templom beázott, és állaga egyre romlott. 1982-ben vandálok feltörték a templomot, és hihetetlen pusztítást végeztek benne. Ezután már nem akadt ember, aki gondjaiba vette, esetleg bezárta volna az épületet. Később leszakadt a templomhajó mennyezete, és 1993-ban ezt az értékes egyházi emléket a műemlékvédők és az egyházi hivatal jóváhagyásával büntetendő módon lerombolták. Az építőanyagából új római katolikus templomot kellett volna építeni Nagykeszin, de még a lerombolás napján eltűnt a bejárat rózsaszín márvány portáléja. A templom egyhajós építmény volt egyenes zárású szentéllyel, hozzáépített sekrestyével és eléépített toronnyal, amelynek rózsaszín márvány szegmens főbejárat portáléja volt. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejezésű ablakok tagolták. A belső berendezés újabb volt, a 19. században és a 20. század elején készült. A 19. század 2. felében készült főoltáron Jézus legszentebb isteni szívének szobra és Nepomuki Szent János központi képe volt. Szent István és Szent László király aranyozott szobrát a győri karmeliták ajándékozták a templomnak, Szent Antal szobra Kanya Vilmosné ajándéka. Ezeket a szobrokat, illetve a két új körmeneti zászlót 1908-ben szentelték fel. Az orgonát az esztergomi érsek ajándékozta, 1867-ben készült. Sípjait az I. világháború idején elkobozták katonai célokra, de később új sípokkal pótolták őket. Az 1846-os kanonoki vizitáció szerint a templomnak három harangja volt, mindhárom Ghyczy Ferenc ajándéka. Az I. világháború idején a harangokat is elkobozták katonai célokra. Az új harangokat 1928-ban öntötték, Jézus legszentebb isteni szívének és Szűz Mária legszentebb isteni szívének ajánlva szentelték fel őket. A harangokat az ekeli római katolikus templomban raktározták el.
A klasszicista kastélyt 1830 táján építtette Zámory károly a református templom mellett. 1901-ben Fejérváry Géza báró örökölte a kastélyt, akinek családjába nősült Malcomes Gyula báró. 1935-ben ő örökölte a Fejérváryak nagybirtokát. 1945 után a kastély lakások céljaira szolgált, később az állami birtok irodaépülete volt. 1980-ben az épületet meglehetősen rosszul újították fel (homlokzatáról eltűntették az építészeti részleteket), 1990 előtt pedig megüresedett. Állapota leromlott, jövője évekig bizonytalan volt, mígnem 2002-ben felújították, s benne némi átalakítás után bérlakásokat létesítettek.
Késő klasszicista téglalap alaprajzú kétszintes épület, a sarkokon lapos rizalittal. Eredetileg rusztika díszítette őket, akárcsak a kastély többi sarkát. Az udvari homlokzat közepén előreépített pilléres bejárati portikusz van, a teraszt bábos korlát övezi. A homlokzaton részben megmaradtak a falsávkeretek. Az ablakkeretek az emeleten gyámkövön nyugvó ablak feletti párkányokkal megsemmisültek, akárcsak a földszintet az emelettől elválasztó választópárkány. A helyiségek mennyezete egyenes.
1927-ben birtokot vásárolt itt Goldschmied Marcell (Malcomes bárótól borsosmajort, a pannonhalmi apátságtól Barátmajort), és az egykori Kiskeszi község elején még ugyanabban az évben modern emeletes kastélyt építtetett az alpesi villák mintájára. 1944-ben a tulajdonost és feleségét a nyilasok koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tértek vissza. 1945 után az épületet a HNB (ma községi hivatal), később a posta céljaira felújították. A kastély modern négyzet alaprajzú épület igényesebb építészeti megoldások nélkül. Valamennyi téglalap alakú ablak fa zsalugáterrel védett. A főhomlokzat előtt bejárati terasz van, amelyet bábos korlát határol, egyenes lépcsőzettel közelíthető meg. Az oldalsó homlokzatnál hasonló lépcső vezet a rizalitos melléképület teraszára. A hallban fából készült tört lépcső van, a helyiségek mennyezete egyenes.
Érseklélen a római katolikus templom közelében a 19. század 2. felében neoklasszicista kúriát építtetett Zámory Béla. Az élületet 1915-ben Friedländer Emil nagybirtokos vásárolta meg. Az új tulajdonos családja a nyilasoktól való félelmében elhagyta Érseklélt, fiukat, Istvánt azonban mégis koncentrációs táborba hurcolták. A kúria berendezését nyilvános árverésen eladták. 1945 után az épületbe nagykeszi családok költöztek be, de saját családi házaik felépülése után elköltöztek, és az épületet 1960 táján széthordták építőanyagnak. Téglalap alapú egyszerű földszintes épület volt öttengelyű homlokzattal, amely előtt oszlopos folyosó húzódott, közepén a bejárattal. A kúria homlokzatait csak keretezett téglalap alakú ablakok tagolták. Az északi homlokzathoz hozzáépítették a konyhát és a szolgáló személyzet lakásait, a déli homlokzat közepén kis rizalit volt terasszal. A helyiségek mennyezete egyenes volt.
Kiskesziben a harangláb 1926-ban épült faszerkezettel, ezt azonban később vesszerkezetre cserélték. A bronzharangon lévő felirat szerint 1926-ban önttették adományokból Kiskeszi hívő lakosai felekezeti különbözet nélkül. A harangot Dosztál Jakab cége öntötte Komáromban.
A református temetőben áll az I. világháborúban elesettek emlékműve (a hősök szobra), amelyet 1929-ben a nagykeszi énekkar emeltetett saját pénzéből és adományokból. Az emlékmű az ismert komáromi kőfaragó, Komáromi Viktor műve, a kovácsmunkákat (turul, koszorú, dekoráció, kovácsoltvas kerítés) komáromi műkovács, Török Antal végezte. A talapzaton 35 áldozat neve olvasható.
A temető bejáratánál áll a II. világháború áldozatainak emlékműve, amelyet a község állíttatott 1995-ben. A négyzet alakú talapzaton a községi címer domborműve és olajág látható. A talapzatra 47 áldozat nevét vésték.
A temető római katolikus részének központi keresztjét 1936-ban állíttatták a község katolikus hívői. A műkő keresztet bronz korpusszal a csicsói pap, Király József szentelte fel. Korábban egy kemény fából készült kereszt állt a jelenlegi helyén, de idővel elkorhadt.
Az érsekléli római katolikus temetőben műmárvány központi kereszt áll, 1936-ban Szénássy Lajos állíttatta.
Az Okánikovo-i temetőben központi vaskereszt áll festett bádogkorpusszal, 1970-ben emelték. Korábban itt is fakereszt állt.
A Dunai Árvízvédelmi Vállalat raktárában egy márvány emléktábla van, amelyet eredetileg a Duna melletti zsilip keleti falán helyeztek el I. Ferenc látogatása alkalmával 1856. szeptember 23-án, amikor megtekintette Csallóköz vízelvezető csatornarendszerét. A császár aznap meglátogatta a keszegfalui és csicsói építkezéseket is.
A komáromi Duna Menti Múzeumban őrzött márvány emléktábla eredetileg a töltés dunai oldalán volt. 1856-ban készült hálából a Csallóköz vizei szabályozási munkáinak vezetéséért Ambróz János megyei mérnök által és gróf Waldstein János elnöksége alatt.
Az általános iskolában szlovák és magyar nyelvű emléktábla volt látható 1929-ből, hálából, amiért Nagykeszi község Vöröss Vince jegyző kezdeményezésére a Goldschmied Marcell által adományozott telken Haas és Mády vállalkozók közreműködésével felépítette az iskolát. Az emléktábla az iskola folyosójának falán volt elhelyezve.
